Szívárványhídon túl...

 

 

Cicák akiken már nem tudtunk segíteni és akiknek sajnos már későn érkezett a segítség... 

 

Az itt szereplő cicák mind hozzánk nőttek, küzdöttünk értük, de ők feladták a harcot... Most már a Szívárványhídon túl élnek társaikkal, fájdalom és kín nélkül, boldogan...

Egy-egy cica elvesztésén nagyon nehéz túltenni magunkat, minden egyes cica távozásakor  belőlünk is meghal egy darab. Sokszor saját magunkat kérdezzük: akarjuk mi ezt csinálni?! De látjuk a többieket, akik meggyógyulnak, gazdához kerülnek és boldog életük van. Hát ezért csináljuk... Próbálunk nem összeroppanni, de nagyon nehéz!

Felmerülhet a kérdés: miért tesszük közre a cicák képét, adatait?

A válasz: azért, hogy TI emberek lássátok, nem minden cica története ér véget boldogan. Tanuljatok és gondolkodjatok! Az hogy a cicák (és más állatfajok is)  idáig jutottak, az EMBER HIBÁJA ÉS FELELŐSSSÉGE!!!!! A felelőtlen szaporítás eredménye a rengeteg segítségre váró kidobott, altatásra leadott, megunt, egykor házikedvenc.

Sokszor halljuk, hogy jaj, de a kiscicák mind jó gazdához kerültek. Kérdésem ilyenkor: 10-15 évre ki meri jelenteni? A legtöbb sintértelepről, altatás elől, utcáró mentett cica valaha kedvenc volt, aztán teher lett, mert megnőtt, karmolt, vemhes lett és rengeteg más kitalált indokot hallunk macskától szabaduló emberektől...

A szerencsésebbeket macskaimádók megmentik, a többiek sorsa pedig.... sajnos pontosan tudjuk, hogy mi.

Emberek kezdjetek el gondolkodni és ha nem tudtok felelős állattartókká válni (eledel, víz, oltások, ivartalanítás és szeretet), akkor ne vigyetek haza állatot, hanem inkább plüssmacit!!!

Következzenek az emberiség áldozatai  :

 

 

 

                                                                    

 

Egy átlagos kis cirmos emlékére

Sintértelepen találkoztunk egy szombati napon, onnan hoztunk ki több társaddal. Otthon derült ki, hogy a többiekkel ellentétben TE nem vagy jól. Borzalmas állapotban voltál: vérszegény a rengeteg bolhától, csontsovány, 10 cm-s férgek jöttek belőled, de a leszörnyübb a tekinteted volt: üres, semmibe révedő. Láttuk, hogy feladtad, nem akarsz élni. Mi reménykedtünk: megfürdettünk (teljesen elengedted magad, az oldaladról már nem akartál felkelni), bolhaírtottunk (féreghajtót nem mertünk adni, nehogy a toxinokba halj bele), melengettünk. Az ételre pár falat erejéig ráugrottál, de pár órával később már az sem kellett, csak keservesen nyávogtál. Délután erőszakkal kaptál egy kis tejet, erősítőt, de keserves küzdelem volt, keményen ellenálltál, nem nyitottad ki a pofid. Tudtuk, hogy nincs sok esélyed, de nem adtuk fel, vártuk a csodát. Azt a csodát, amely egyre inkább elkerül bennünket.

Egyre inkább elengedted magad, megnyugodtál és békésen pihentél a kezeink között. Szívszorító élményt kaptunk Tőled, amit soha nem felejtünk el: a halál kapujában elkezdtél dorombolni nekünk. Érezhető volt, hogy ez nem a jól érzem magam dorombolás, hanem egy utolsó búcsúzás nekünk. Megköszönted, hogy nem a telepen kell meghalnod, a pár szép órát, törődést, amiben valószínűleg soha nem volt részed rövid életed során. Túlélted az éjszakát, másnap délelőtt úgy tűnt jobban vagy, élénkebb voltál. Újra feléledt a remény bennünk, de hiába: az utolsó pillanatig dorombolva, végül csendben itt hagytál bennünket. Sajnáljuk pici baba, hogy túl későn találkoztunk, amikor TE már feladtad. Légy boldog a Szívárványhíd túloldalán! Soha nem felejtünk el.

2009 Magyarország

 

sintértelepen...

fürdetés után

így kapaszkodott

utolsó kép... 

 

Füli: Ő egy kb. 3 év körüli, fehér és krémszínű, skót lógófülű cicus volt, akit egy vidéki menhelynek nevezett sintértelepről mentettünk ki, iszonyatos körülmények közül. Beteg volt, férges és csontsovány. Gondos orvosi ellátás, és a szerető körülmények ellenére, szervezete feladta. Füli élni akart, de a szervezete olyannyira le volt gyengülve, hogy nem tudott tovább küzdeni. Ő is átment a szivárványhídon, már nem fáj neki semmi és nem bánthatja senki soha többé. Amíg nálam volt, szeretet vette körül, 2 hét öröm, ami neki jutott. Fülike, nyugodj békében!

 

 Még a telepen....

 

                               

                             

                              Megfürdetve, nálam...

 

 

 

 

Szopacs: Ezt a csöppséget 2-3 hetesen adták le sintértelepre, még a mamája mellett lett volna a helye. Cumiztatás és gondos ellátás ellenére 1,5 hét után feladta.  Most már boldog, nem fáj neki semmi. Kis kedvencként soha nem feledjük őt...

 

Gizmo: VIII. kerületből mentett cica, borzasztó állapotban volt. Napokig próbáltuk becserkészni, mire végre sikerült. Sajnos olyan leromlott állapotban volt, hogy már nem tudtunk rajta segteni, el kellett engednünk... A kezdetben fújós, rettegő, vadóc cica aranyos, dorombolós macska lett, mindössze néhány nap alatt. Nagyon hálás volt ezért a néhány nap gondoskodásért, az utolsó pillanatig dorombolt nekünk... Tüneményes macska volt ,szívünkben őrizzük őt! Köszönet a megtalálójának, hogy a kinézete ellenére ő észrevette, hogy kitartóan keresett neki helyet, hogy napokig dolgozott, hogy megfogja, hogy támogatta az ellátását és hogy látogatta Gizmokát!

Gizmo: Neked sem fáj már semmi... Sajnáljuk, hogy nem találtunk Rád előbb és hogy nem tudtunk megmenteni! Az "ex-gazdádnak" meg hasonló jókat kívánunk! Emberek Ti meg vegyétek észre mit tesztek!!! - és nem csak a macskákkal...

 

                                                                                                                                                                                                                                           

 

Még az utcán                                               Már nálunk

 

Zetor: idősecske, gyönyörűséges, hatalmas, vszínűleg sziámi keverék nőstény volt. Augusztus végén mentettük a sintértelepről, katasztrófális állapotban, csontsoványan. Nem volt hajlandó enni, orvosok teljesen tanácstalanok voltak, nem tudták kideríteni, hogy mi a baja. Betegségre utaló jelek nem voltak, laboreredményei rendben voltak. Szeptember végén el kellett engednünk, megtagadta az evést, gyakorlatilag éhenhalt.  Felboncolták, hogy mi lehetett a gond, az eredmény elkeserítő volt: egészséges volt, minden szerve rendben volt, egyszerűen nem akart tovább élni. Doki szerint vagy nem találtuk el az ételt, amihez szokott v. depis lett szerencsétlen. Tanulságként: vannak cicák, akik képesek nem az életet választani, ha kikerülnek a megszokott  környezetükből!!! Előéletét nem ismerjük: lehet hogy lakáscica volt, kedvencként, öregkorára a sintértelepre került, már nem kellett gazdájának.  Szerettük, mert szép volt, szerettük, mert hangja és dorombolása traktor motorjához volt hasonló (erről kapta nevét is), szerettük annak ellenére, hogy időnként depis volt és morgott, csapkodott felénk is. Igazi egyéniség volt! Miért adtad fel????

 

 

 Fruti és Nopi:

Sintértelepről mentett cicák, hárman voltak. Befogadójuk és megmentőjük sokáig küzdött az életükért, betegen, alultápláltan kerültek ki egy jobb élet réményében. Mollynak sikerült... Frutika és Nopika átment a Szivárványhídon. Boldogok voltak utolsó napjaikban, mert gondoskodást és szeretetet kaptak. Nekik ennyi adatott... Szívünkben őrizzük őket

                                                

 

                                   Frutika                                     Nopika

 

 

 

 

 

Oldalmenü
Naptár
Diavetítő